5. fejezet – Fülöp és Mókus Máté a hegy zöld kincseiről

A hegy kúpjára érve a tarka virágszőnyeg szinte megbabonázott. A tarka nőszirom, a kökörcsinek és a piros vadszegfű látványa igazi ünnep volt a szemnek. Ahogy a bazaltoszlopok repedéseiben kapaszkodó pannon madárbirs cserjéket figyeltem, egy gyors, fürge mozgás keltette fel a figyelmem.

– Szervusz, Fülöp! – csattant fel a hang, miközben Mókus Máté pattant elő a bokrok közül. – Pont jókor jöttél, elmesélem neked a hegy titkait a növényekről!

– Szia, Máté! – köszöntem. – Miről tudsz mesélni?

– Tudtad, hogy a hegyen nemcsak a szép virágok és tölgyek élnek, hanem sok idegenhonos növény is, ami veszélyezteti az őshonos fajokat? – kezdte Máté. – A bálványfa, a japánkeserűfű és az alkörmös gyorsan terjednek, és kiszorítják a honos növényeket.

– És mit tehetünk, hogy segítsünk? – kérdeztem kíváncsian. Máté izgatottan hadonászott a kis mancsával.

– Egyszerű dolgokkal is sokat lehet tenni! – mondta. – Ültessünk kertünkben vagy a rétek szélén őshonos növényeket, gondozzuk őket, és távolítsuk el az invazív fajokat. Ne hagyjuk, hogy az akácosok aljnövényzete elszegényedjen a lehulló lomb miatt. Így az őshonos növényeknek új esélyük lesz a növekedésre.

– És az állatok hogyan segítenek? – kérdeztem.

– Mi magvakat hordunk, leveleket, gallyakat mozgatunk, és így segítjük a talaj egészségét – mondta Máté büszkén. – Minden kis állat hozzájárul valamihez, és így a hegy lassan visszanyeri régi szépségét. Elmosolyodtam, és felnéztem a virágos domboldalra. Mókus Máté futkosása nyomán magvak hullottak a földre, új élet ígéretét hagyva maguk után.

– Közös érdekünk, hogy megőrizzük a természet sokszínűségét – mondtam –, hogy mi és az utódaink is gyönyörködhessünk benne. Ha te is szeretnél segíteni, kövesd a kék tollaimat! Megmutatom, hogyan gondozhatod az erdőket, réteket és bokrosokat. A szél játékosan meglengette a tollaimat, és néhány kék pelyhem lassan hullott a kövek közé, jelzőként a következő meséhez.